POSZTolok, mert jó

2013 június 12. | Szerző: citygirl |

Rövid szösszenet a 2013. évi Pécsi Országos Találkozóról

Bárka Színház: Anna Karenina (a POSZT-on kívül)

A hét színházi élményei még nem a POSZT-on, hanem a Bárkában kezdődtek. Sokat ígérő, darab, fantasztikusan, romantikus történet, mely minden nőnek igazán kell. Ez az Anna Karenina. Ezerszer is eladható story, mert mi mindannyian mindig hinni akarunk a mindent elsöprő igaz szerelemben. Szóval a téma és a cím önmagában hívogató, amolyan kihagyhatatlan kategória. Aztán jött a Bárka Színházas változat, egy szünettel majdnem négy órában. A rendezés, a díszlet igazi bárkás változat. Aki szereti a színház stílusát, ebben biztosan nem fog csalódni. Sok narráció, minimál, de ötletes díszlet. Újabban divat a színpadon belüli film, a sínre helyezett kamerák. Itt is megvolt. Vélhetően azzal a szándékkal, hogy a vásznon megjelenő kép a régi idők színvilágát felidézve amolyan filmszerűen hasson. De a hatás nem jött át, inkább idegesítő, sokszor teljesen felesleges eredményt ért el vele a rendező. Kamerák haza, ez itt színház! Az élőzenés változatért piros pont illeti a megálmodót, de legfőképp a megvalósítókat. Megható és szépséges jelenet, amikor maguk a színészek zongoráznak, külön kiemelve Parti Nórát, akinek nemcsak a színpad, hanem a hegedű is jól áll. Nagy-Kálózy Eszter továbbra is fantasztikus. A maga egyszerű bájával ebben a szerepben is jól érezte magát és a pozitív értelembe vett rutinos játékkal találkozhattunk. A Jóban Rosszban szépfiúja, élőben sem okoz csalódást. Száraz Dénesről minden női színházrajongó alig tudja levenni a szemét. A játéka ezzel ellentétben kevésbé jelentős, bár mondják, a karakter ilyen. Ami biztos, hogy mosolyával több rajongót szerez, mint játékával. Az est legkritikusabb szerepmegjelenítése Szorcsik Kriszta nevéhez kötődik. Egy remek szerep, nagyszerű lehetőség, ami a semmibe vész. A Bárka Színház sokszor játszatott színésznője sajnos nem csak most nem hozza azt, amit kell. Suta játékával, személyes jelenlétével pont nem olyan, mint amilyennek az igazi Anna Kareninának lennie. Parti Nóra minden bizonnyal ezzel a feladattal is jobban megbirkózott volna. Talán majd legközelebb, melyre lehet, nem kell olyan sokat várni, hiszen Anna és az ő szerelmi története Tolsztojnak köszönhetően örökre itt maradt nekünk. A feldolgozás pedig számos megvalósítást rejt magában, miközben Anna mindenkinek kicsit a sajátja, hiszen a szerelemért élünk és halunk, hogy is lehetne ez másképp.

 

Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat: Bányavakság

Bár nem láttam az összes színházi előadást az országban és külhon, sőt annyit sem, melyet a POSZT válogatók, de egy biztos: a Bányavakság az év egyik legjobb darabja. És hogy honnan lehet mindezt tudni? A röpke kicsivel több, mint másfél óra szinte észrevétlenül eltelt. Ilyenkor sem a csillárt, sem a melletted ülőt nincs időd megfigyelni. Csak te vagy és a színpad! Már az első pillanat odaláncol. Megszólal a zene, szétnyílik a képkeret és megelevenedik az erdélyi bányafalu világa. A Bányavirág szintén nagy sikerű és sokszorosan díjazott folytatása, mely önálló történetként is megállja a helyét. Humorral indul a történet, mindenki kacag jóízűen és természetesen. Egyszerűen nem lehet nem megszeretni azt, amit látunk és kapunk. „Mi?! Illendőség?! Szerinted illendő, hajnal kettőkor részegen felébreszteni, hogy énekeljem el veled a székely himnuszt?!”- szólnak Iringó nem szó szerint idézett mondatai. A pálinka, a szegénység, az elöregedő falu képe a nagy nevetés közben is felsejlik. Aztán szép lassan, akárcsak a Bányavirágban, elhalkul, majd teljesen elfogy. Szép lassan mindenki átérzi itt ennél sokkal többről van szó. Egy világról, ahol nemcsak a hétköznapi gondokkal, hanem a történelmi múlttal is meg kell küzdeni. A rendezés pazar, akárcsak a zene és színészi játék. Akarva sem tudok egyik szereplőt sem kritizálni. Bányai Kelemen Barna közben saját magát is átlépve formálja meg a román rendőr személyét. Ezt a sportban úgy mondanák, megdöntötte a saját egyéni csúcsút. Barna itt és most nem csak a saját egyéni csúcsát, hanem sok más színésztársáét is megdöntötte. Finoman, egyáltalán nem gunyorosan, őszintén és hitelesen alakítja a végig akcentust beszélő rendőrt. Az előadás egyik legmeghatóbb része, mikor megszólal a Kossuth-nóta. Órákat lehetne áradozni, mindent aprólékosan leírni és elemezni, de ezt meghagyom másoknak. Vagy a szabad időnek, melyben Trianont ismerőknek és nem ismerőknek egyaránt ajánlom a Bányavakságot. Elrepít, magával ragad, és magunkba szívhatunk egy csöppnyi Erdélyt.

 

Debreceni Csokonai Színház: Bolha a fülben

Először is: javaslom meghirdetni a legrosszabb színház szék címet. Másodszor jelölnék is: Pécsi Nemzeti Színház legfelső szint, bal oldal legszéle, utolsó sor, legszélső ülés. Ez az ahonnan tényleg nem lehet látni és élvezni, nemhogy megfigyelni mi is zajlik valójában a színpadon. Ilyenkor a remek Jászai Mari-díjas színészt, Trill Zsoltot bolhaként látjuk a színpadon. Arca előtt feltűnik egy rács, majd néha egy-egy legyező, mellyel az előttünk ülő igyekszik a valóban forró levegőben hűsíteni magát. Az ok: telt ház, mely minden bizonnyal a Vidnyászky rendezést dicséri, de sajnos nekem nem sikerült ezt megállapítanom. A félreértések, félreértéséből következő utolsó pillanatban leleplezett félreértés, első szakaszánál tartottunk, mikor egyéni negatív rekordomat megdöntve negyven, azaz negyven perc után, gyakorlatilag villámidőben távoztam. Hiába a színházban minden apró részlet számít!