A teljesség felé
2013 május 11. | Szerző: citygirl
„Nem létezik. Mindig meg kell alkudni. Ne várj csodát. Álomvilágban élsz?” Ezer olyan kifejezés, mely arra sarkalhatott itt az ideje felébredni és a realitásokhoz mérten létezni tovább. De nem, nem és nem! Ez biztos volt. Semmi más, de a tejesség és boldogság nélküli alku nem kell. Sem most, sem máskor. Akkor inkább választok egy rögös és magányos utat.
Aztán hirtelen jött és megtalált. Akkor mikor nem kerested, úgy ahogy álmodban sem gondoltad volna. A legnagyobb káosz kellős közepén ott volt és azt mondta, akar. Nem mást, engem. Olyannak, amilyen vagyok, úgy, ahogy létezem. Minden korábban felállított önszabályt felülírt. Győzött és lehengerelt. Szerelem.
Jól tudjuk milyen. Mikor jó, hogy van, neked, veled. Élvezed a közös pillanatokat, sokat mosolyogsz és repülsz az érzéssel. A szerelem mindenki jó ismerőse. Úszol az árral, az árban egy darabig, aztán hirtelen partra vet a folyam. Szerelem jött és megy. Szevasz tavasz, mindig csak ennyit jut.
De mi van akkor, amikor a teljesség érzése jön szembe? Mikor megvan Ő, és nem más. Akivel a világ kerek, akit mindig is vártál, egyszer csak megjelenik az úton. A világot tudod magadhoz ölelni, mert van, itt és most veled. A tejesség, ami alku nélkül is megjelenik, rád talál. Soha nem szabad a keresést, abbahagyni, az alkut megkötni addig, amíg másnap új nap virrad.
Nem tettem, nem tesszük, és vagy nekünk. Maradj is. Halkan súgom, remegem, rebegem és kérek: add meg nekem örökre!
CityGirl
My diet diary
2013 május 11. | Szerző: citygirl
Ezerszer ugyanaz a kör. Újabb és újabb küzdelem a kilókkal. Néha több, néha kevesebb. Két féle méretek a szekrényben a rosszabb és jobb napokra. Hányan ismerjük az érzést. Keressük a megoldást. Egész üzletipar épül rá. A legnagyobb titkok, a legsikeresebb receptek. Mindannyian órákat töltünk ezek megismerésével. Aztán jön a 90 napos, a paleó, a súlykontroll és a turbó diéta. És a vége mindig ugyanaz. Kezdődik előröl.
Most egy olyan módszert próbálok ki, melyet még előtte nem tettem. De most bízom benne, hogy működik. Egy próbát megér. Már önmagában azzal kétségeim vannak, hogy erről nekem írnom kell. Ez a küzdelem olyan személyes volt eddig és valószínűleg ezután is az lesz. Viszont a saját betűim visszajelzést adnak, és maradandó emléket állítanak próbálkozásaimról.
Sok, sok olvasgatás után arra kellett jutnom, amit már mások ezerszer leírtak és sikeresnek kiállítottak ki, hogy nem működik tartós életre szóló jó módszer, csak az amit magadnak szabsz. Ne tiltsanak el a tejtől, ha imádod. Ne kelljen rengeteg energiával szigorú étrendet tartani, bio élelmiszerek vásárlásával súlyos ezreseket elhagyni.
Megalkotom a saját szabályaimat, a saját utamat és megnézzük van-e értelme, lehet-e sikeres. Minden úgy hogy közben nekem is jó legyen. Talán lesznek, ki követik, vagy épp mások is felépítik a saját diéta naplójukat. A cél még mindig ugyanaz mindenkinél: fiatalosan, csinosan és iszonyatosan szexi nőként létezni a rendszerben.
A testünket nem véletlenül kaptuk. Ezt adták erre a földre, ezzel kell élnünk, léteznünk, kezelnünk. Nos, nézzük mi az, ami van, mivel mit lehet kezdeni.
Saját szabályaim magamnak, amolyan kezdeti recept, ami szükség esetén alakítható és rugalmas:
- 12-ig: semmi/gyümölcs/folyadék
- 12-20 között: 1 főétel
Fontos a nyolc órás időtartam. Sok zöldség. Kevés panírozás, főtt, párolt ételek. Csökkentett szénhidrát tartalom. Kenyér csak teljes kiőrlésű.
- 20 után: semmi/gyümölcs/folyadék
A szabályok lehetőséget biztosítanak a mozgástérre.
Minden héten egy free nap, mikor azt eszek iszok, amit akarok.
Minden héten egy nap: léböjt.
Minden természetesen nem működik sport nélkül.
CityGirl
Magyar utakon
2012 december 23. | Szerző: citygirl
Már számtalanszor le szerettem volna írni élményeimet a magyar vasúton töltött perceimről. Közel tíz éve utazom általában havi rendszerességgel. Volt olyan mikor minden héten kétszer három órát zötykölődtem a magyar vasúti síneken. Atrocitások, igazságtalan pillanatok sokaságaival találkoztam, néha gyakrabban, néha ritkábban.
Volt olyan mikor utastársaim borítottak ki, máskor a vasút munkatársainak hozzáállása zaklatott fel. Sokszor a fentről érkező döntéseket saját bőrömön tapasztaltam meg. Nem volt jó, soha sem.
Minden közül a pótjegyes történetek a kedvenceim. Volt mikor én fizettem, máskor mások. Kellemetlenül érintett mikor azért kellett büntetést fizetnem, mert két órával hamarabb indultam el haza. Akkor még nem tudtam a szabályt, mely szerint 26 év alatti kedvezményem csak péntek 10 órától érvényes. A tájékoztatási hiányosságok áldozata lettem, ami több ezer forintomba került. Persze, persze a web lap x. pontján biztos meg volt az infó… De mi lenne, ha nem lenne netem? Miért nem említik meg a jegypénztárnál, mikor reggel hatkor megveszem a jegyet, vélhetően azért mert utazni akarok…?!
Azt gondolná az ember, hogy mióta nem érvényes rám semmi kedvezmény azóta nyugodt utazás vár rám. Hát, ez nem így van. Azóta természetesen újabb és újabb érdekességek történnek. Legutóbb önmagamat büntettem meg. Hát kérem szépen, ilyen is van a magyar vasutakon. Annyira kevés kocsit csatoltak fel péntek délután, hogy nem kaptam már jegyet és választhattam:vagy lemaradok vagy állok és fizetek. Az utóbbi úton indultam el, de szerencsére ezer forint alatt megúsztam. Utastársam még ennyivel sem, mert ő korábban leszállt és addig híre hamva sem volt a kallernek. No én nem voltam ilyen mázlista.
Mindig a jótét lelkek szívnak, akik becsületesek és kicsiny pénzükből büntethetők. Nemrég romániai magyarok seftelésének voltam szem és fültanúja. A tíz fős társaság épp ott foglalt helyet, ahova az én négy ezer magyar forintért megváltott jegyem szólt. Üvöltözés, ezer cumó, tevés-vevés, fennforgás és óriási hangzavar, vita jellemezte őket. Szép lassan a kiabálás oka, a konfliktus magva is kirajzolódott. Nem volt jegyük, vagy legalábbis nem megfelelő. Szerettek volna adni egy kis kp-t a kallernek, ahogy lenni szokott. Néhány ezres és le van tudva a tíz fős társaság egészen Brassóig. Valami most azonban nem stimmelt. De a story végét sajnos nem tudom megosztani, mert egyik pillanatról a másikra a tíz kiabáló és az ötszáz csomag eltűnt. Kiderült, rossz vonatra szálltak és ez nem megy Brassóba. “Héé… várjon, várjon…” Tartották vissza a vonatot. Tíz perces késés (amit ez alkalommal behoztunk, csak hogy valami jó is legyen) ugyan, de csend és nyugalom honolt újra a vagonban.
Most pedig álljon tanulságul a karácsonyi utazás élményem, mely nemcsak eme bejegyzés megírására késztetett, hanem újabb példája a magyar kőszívűségnek, melyre nemzetközi szinten sem lehetünk büszkék. A sors most egy tanárnővel hozott össze. Tévesen úgy tűnt, hogy ugyanarra a helyre szól a jegyünk. Elkezdünk beszélgetni… Tanít testnevelést-matematikát, három felnőtt gyerek anyja, unokával, rák miatt elveszett férjjel, egy ápolásra szoruló apával, akit három agyvérzés után, nyolcvan évesen nem tud magára hagyni. Ugyanakkor életvidám, tenni akaró, negyven év alatt több száz gyermek életében fontos szerepet játszó agilis nő.
Megérkezett a kalauz és jegyet kért. Mi meg, hogy mi van azzal az ugyanarra szóló jeggyel. Nem volt semmi gáz, mindenkinek volt helye, senki nem volt ideges, csak mégis, amolyan informálisan. Kiderült, hogy a hölggyé és vele utazó beteg édesapjáé másik kocsiba szól. No mindegy, ha már így alakult utazzunk együtt karácsonyozni, tovább nyugiban.
Na de az azért mégsem így működik. Jegy mindenkinek kell. A mellettem ülő nyolcvan éves, beszélni már nem tudó, koordinációs problémákkal küzdő bácsinak is. A pótjegy megvan, de hol van az igazi jegy. Hol, hol, hol? Mire a tanárnőnk mondja, elmúlt már hatvanöt, szegénykém már a nyolcvanat is túllépte. A szabály szerint így neki már nem kell jegy. Erre a kalauz: akkor mutassa a személyit. Nem mintha nem hinné el, azt amit mindenki lát, de a szabály, szabály.
Ebben az országban rendnek kell lennie… Rendnek, kérem szépen. Mi másnak… Az eseményekhez nem zárójeles módon az is hozzá tartozik, hogy a tanárnő kedvezményre jogosító pedagógus igazolványa nem kellett senkinek, még a kalauznak sem megtekintésre, holott a szabály ugye szabály lenne… Ez esetben biztos elég volt a hit. A bácsival nagy nehezen sikerült kézzel lábbal megértetni mi kell. Elkezdődött a keresés, de igazolvány bizony nem volt. Talán nyolcvan éven felül elfelejtette vagy csak nem számított arra, hogy ez valaki is elkérné tőle. A tanárnőnk nyilván felháborodva, értetlenül igyekezett meggyőző lenni:a szabály az szabály, de így Karácsony előtt igazán elnézhetné, úgy tényleg. Neki semmibe nem kerül, soha senki nem tudja meg. De nem: a büntetés repült, a pénz csörgött…
Épp ez zajlik, mikor előlép a történet legérdekesebb figurája és vadul elkezd lapokat osztogatni. Úgy képletesen. Egy huszonöt körüli fiú, aki a hölgy mellett ült végig. Fülét bedugva, gépet nyomkodva. A előzmények között egy momentum szerepel csupán:a fiú érkezés után lepakolta a gépet és nagy lendülettel elkezdte takarítani. A porszemeket sikerült mindenre és mindenkire ráseperni, erre a tanárnő elővett egy zsebkendőt és oda adta. A fiú elfogadta, takarításnak vége. Cserébe idős bácsi táskája is felkerült a tartó részbe.
Szóval a fiú, aki eddig csendben ült és látszólag minden rendben volt vele, egyszer csak bekapcsolódik abba, amibe nem kéne:”Nem értem mit pattog itt, mire fel van kiborulva. Nem vett jegyet, rossz helyen ül,egész úton pampog és még itt balhézik…”
Nézem nézem és nem hiszem el. A huszonéves leosztja a lapokat egy olyan ügyben, melyhez köze sincs egy nála jóval idősebb, az élet asztalára már oly sokat lapakolt nőnek. Hihetetlen. Ő lenne a jövőnk? Csőnaciban, szűk felsőben, feminim mozdulatokkal, belőtt hajjal… Aki elvárja a társadalmi toleranciát a saját helyzetében, de másnak ezt képtelen megadni. Azt képzelem egyetemre jár, magyar állami pénzből, angol nyelvű újságot olvas és Angliában lesz önmaga, mert az eléggé szabad.
Drága vasút, te meg maradj meg nekünk, fejlődj, főként emberi téren, mert igazán szükségünk van rád. Magyar utakon, magyarként, eljutni oda, ahova szeretnénk, azokhoz, akiket szeretünk. Mert jó együtt lenni.
CityGirl
Zsinórpadlás
2012 október 31. | Szerző: citygirl
Egymásra pakolt papír hegyek, melyek információkat, adatokat és ránk váró feladatokat rejtenek. Itt-ott megbújó tollak és fecnik, melyek ki tudja mikor és hogyan bújtak el és mikor kerülnek elő. Az egymást váltó telefonok: „igen, értem, megcsinálom, tudom, akarom, nem lesz gond”. A zsúfolt irodai élet végeláthatatlan labirintusa, melybe egyszer csak váratlanul, nem kopogva az ajtón beszáll a füst.
Átjárja a szobát és magadba szívod a színpad illatát, mely csalogat néhány lopott pillanatra. Nyikorgó ajtó finoman kezelve, hogy véletlenül se ejts neszt az ünnepi hangulatba, majd feltárul minden fentről, valahogy másként, mint megszoktuk.
Látod a díszlet minden apró szegletét, ahogy a lámpák megvilágítanak, elalszanak és színt váltanak. A színészt, aki oly közel van, hogy szinte hallani lehet a lélegzetvételt. Megy a játék, az örök színpadon, mely soha nem állhat meg. Jelmezek követik egymást, gesztusok tesznek hozzá, dráma és boldogság netovábbja. A nő, aki retteg egy esküvőtől és kimondja mindazt, melyet mi sem merünk és a testvér, aki legféltettebb gondolatainkat vágja az arcunkba.
A közönség pedig nevet, hol jobban, hol kevésbé, de érzik ők is a csodát, mely csak egy ilyen színpadon válhat valóra. A lámpák elalszanak, de a jegy nélküli helyen a színfalak mögötti finom mozdulatokat is megkapjuk, amolyan ajándékként. Állva, lopva, igazi élményekkel gazdagon létezem, mert ez szerelem. A színház és mi, feloldódunk. Az élményért pedig köszönet egy új pesti magánszínház zsinórpadlásának. Maradj meg örökre.
CityGirl
standing right before you…
2012 október 12. | Szerző: citygirl
I’ll be your dream
I’ll be your wish
I’ll be your fantasy.
I’ll be your hope
I’ll be your love
Be everything that you need.
Oh can’t you see it baby?
You don’t have to close your eyes
‘Cos it’s standing right before you.
All that you need will surely come…
Have a nice trip A Rosa!
2012 október 10. | Szerző: citygirl
Kihajózott. Eltűnt a messzeségben. Vége. A negyven fok helyett tizenhármat mutat a kijelző, pirosan, erősen és stabilan. Hát ennyi volt. Ez a nyár, itt az ősz, lassan a tél is. Elment a forró meleg, melyet annyira szerettünk és igen, örökre maradt itt bennem belőle.
Romok helyett azonban a sima vizet hagyta maga mögött. Felépült egy új világ, erősebb, szabadabb és boldogabb, mint valaha. Igen, szabadabb. Úgy, hogy közben a szabadság jelképe elhajózott. De itt maradt a híd, az örök, aki mindig képes a megújulásra és ezer arca közül épp azt mutatja, melyre a leginkább szükség van.
Kedves vad éjszakák, pillanatok, őrült érzések! Eljött a búcsú ideje. Most el kell engednünk egymást. Jó volt reggel a lila ruhában érezni a nyári meleget, tudni újra: megtörtént egy álom, áttört egy fal. Élvezni a Balaton parti hangos zenét, táncolni az esőben a legjobbal, közel húzni magadhoz, engedni, hogy eltoljanak, megízleljenek és követni a szomszéd jó tanácsát: a piros azért van, hogy átmenj rajta. Belekeveredj kapcsolatokba, melyekbe nem kéne, azzal legyél, akivel nem szabad és olyat tégy, melyet ezer égi törvény tilt.
Megtettük, megéltük, beépült és felépült. Egy új vár, az új vágyak, melyek lehetővé teszik, hogy újra otthonra találj. Meleg szeretetre, őszinte tekintetre, mély érzésekre. Készen állunk, mert mindannyian erre vágyunk igazán. Valóban ideje tovább hajózni…
CityGirl
Kerek Egész
2012 október 3. | Szerző: citygirl
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Step3
2012 szeptember 25. | Szerző: citygirl
If you know what you want you can get it immediately! (CG)
A szürke ötven árnyalata (részletek)
2012 szeptember 10. | Szerző: citygirl
“A földre rogyok és dühös vagyok magamra, amiért ilyen esztelenül reagálok. Felhúzom a térdem, úgy kucorgok. Olyan kicsire, akarom összehúzni magam, amennyire csak tudom. Talán ez az ésszerűtlen fájdalom is egyre kisebb és kisebb lesz. A térdemre támasztom a homlokomat, és szabad folyást engedek a könnyeimnek. Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt- az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat.”
“Még senkivel nem éreztem ezt. A hormonjaim megőrültek. A bőröm bizsereg ott, ahol a hüvelykujja az arcomhoz és az alsó ajkamhoz ért. Fészkelődöm a vágytól… a sajgó, kényelmetlen vágytól. Nem értem ezt a reakciót. Hmm… Vágy. Ez bizony vágy. Hát, ilyen az.”
“A férfiak nem igazán bonyolultak. (…) Nagyon egyszerű teremtmények. Általában arra gondolnak, amit mondanak. Mi pedig órákat vesztegetünk azzal, hogy megpróbáljuk kielemezni, mit is mondanak. Pedig olyan nyilvánvaló. A helyedben én szó szerint venném.”
POSZTolok, mert jó
2013 június 12. | Szerző: citygirl
Rövid szösszenet a 2013. évi Pécsi Országos Találkozóról
Bárka Színház: Anna Karenina (a POSZT-on kívül)
A hét színházi élményei még nem a POSZT-on, hanem a Bárkában kezdődtek. Sokat ígérő, darab, fantasztikusan, romantikus történet, mely minden nőnek igazán kell. Ez az Anna Karenina. Ezerszer is eladható story, mert mi mindannyian mindig hinni akarunk a mindent elsöprő igaz szerelemben. Szóval a téma és a cím önmagában hívogató, amolyan kihagyhatatlan kategória. Aztán jött a Bárka Színházas változat, egy szünettel majdnem négy órában. A rendezés, a díszlet igazi bárkás változat. Aki szereti a színház stílusát, ebben biztosan nem fog csalódni. Sok narráció, minimál, de ötletes díszlet. Újabban divat a színpadon belüli film, a sínre helyezett kamerák. Itt is megvolt. Vélhetően azzal a szándékkal, hogy a vásznon megjelenő kép a régi idők színvilágát felidézve amolyan filmszerűen hasson. De a hatás nem jött át, inkább idegesítő, sokszor teljesen felesleges eredményt ért el vele a rendező. Kamerák haza, ez itt színház! Az élőzenés változatért piros pont illeti a megálmodót, de legfőképp a megvalósítókat. Megható és szépséges jelenet, amikor maguk a színészek zongoráznak, külön kiemelve Parti Nórát, akinek nemcsak a színpad, hanem a hegedű is jól áll. Nagy-Kálózy Eszter továbbra is fantasztikus. A maga egyszerű bájával ebben a szerepben is jól érezte magát és a pozitív értelembe vett rutinos játékkal találkozhattunk. A Jóban Rosszban szépfiúja, élőben sem okoz csalódást. Száraz Dénesről minden női színházrajongó alig tudja levenni a szemét. A játéka ezzel ellentétben kevésbé jelentős, bár mondják, a karakter ilyen. Ami biztos, hogy mosolyával több rajongót szerez, mint játékával. Az est legkritikusabb szerepmegjelenítése Szorcsik Kriszta nevéhez kötődik. Egy remek szerep, nagyszerű lehetőség, ami a semmibe vész. A Bárka Színház sokszor játszatott színésznője sajnos nem csak most nem hozza azt, amit kell. Suta játékával, személyes jelenlétével pont nem olyan, mint amilyennek az igazi Anna Kareninának lennie. Parti Nóra minden bizonnyal ezzel a feladattal is jobban megbirkózott volna. Talán majd legközelebb, melyre lehet, nem kell olyan sokat várni, hiszen Anna és az ő szerelmi története Tolsztojnak köszönhetően örökre itt maradt nekünk. A feldolgozás pedig számos megvalósítást rejt magában, miközben Anna mindenkinek kicsit a sajátja, hiszen a szerelemért élünk és halunk, hogy is lehetne ez másképp.
Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat: Bányavakság
Bár nem láttam az összes színházi előadást az országban és külhon, sőt annyit sem, melyet a POSZT válogatók, de egy biztos: a Bányavakság az év egyik legjobb darabja. És hogy honnan lehet mindezt tudni? A röpke kicsivel több, mint másfél óra szinte észrevétlenül eltelt. Ilyenkor sem a csillárt, sem a melletted ülőt nincs időd megfigyelni. Csak te vagy és a színpad! Már az első pillanat odaláncol. Megszólal a zene, szétnyílik a képkeret és megelevenedik az erdélyi bányafalu világa. A Bányavirág szintén nagy sikerű és sokszorosan díjazott folytatása, mely önálló történetként is megállja a helyét. Humorral indul a történet, mindenki kacag jóízűen és természetesen. Egyszerűen nem lehet nem megszeretni azt, amit látunk és kapunk. „Mi?! Illendőség?! Szerinted illendő, hajnal kettőkor részegen felébreszteni, hogy énekeljem el veled a székely himnuszt?!”- szólnak Iringó nem szó szerint idézett mondatai. A pálinka, a szegénység, az elöregedő falu képe a nagy nevetés közben is felsejlik. Aztán szép lassan, akárcsak a Bányavirágban, elhalkul, majd teljesen elfogy. Szép lassan mindenki átérzi itt ennél sokkal többről van szó. Egy világról, ahol nemcsak a hétköznapi gondokkal, hanem a történelmi múlttal is meg kell küzdeni. A rendezés pazar, akárcsak a zene és színészi játék. Akarva sem tudok egyik szereplőt sem kritizálni. Bányai Kelemen Barna közben saját magát is átlépve formálja meg a román rendőr személyét. Ezt a sportban úgy mondanák, megdöntötte a saját egyéni csúcsút. Barna itt és most nem csak a saját egyéni csúcsát, hanem sok más színésztársáét is megdöntötte. Finoman, egyáltalán nem gunyorosan, őszintén és hitelesen alakítja a végig akcentust beszélő rendőrt. Az előadás egyik legmeghatóbb része, mikor megszólal a Kossuth-nóta. Órákat lehetne áradozni, mindent aprólékosan leírni és elemezni, de ezt meghagyom másoknak. Vagy a szabad időnek, melyben Trianont ismerőknek és nem ismerőknek egyaránt ajánlom a Bányavakságot. Elrepít, magával ragad, és magunkba szívhatunk egy csöppnyi Erdélyt.
Debreceni Csokonai Színház: Bolha a fülben
Először is: javaslom meghirdetni a legrosszabb színház szék címet. Másodszor jelölnék is: Pécsi Nemzeti Színház legfelső szint, bal oldal legszéle, utolsó sor, legszélső ülés. Ez az ahonnan tényleg nem lehet látni és élvezni, nemhogy megfigyelni mi is zajlik valójában a színpadon. Ilyenkor a remek Jászai Mari-díjas színészt, Trill Zsoltot bolhaként látjuk a színpadon. Arca előtt feltűnik egy rács, majd néha egy-egy legyező, mellyel az előttünk ülő igyekszik a valóban forró levegőben hűsíteni magát. Az ok: telt ház, mely minden bizonnyal a Vidnyászky rendezést dicséri, de sajnos nekem nem sikerült ezt megállapítanom. A félreértések, félreértéséből következő utolsó pillanatban leleplezett félreértés, első szakaszánál tartottunk, mikor egyéni negatív rekordomat megdöntve negyven, azaz negyven perc után, gyakorlatilag villámidőben távoztam. Hiába a színházban minden apró részlet számít!
Oldal ajánlása emailben
X