A teljesség felé

2013 május 11. | Szerző: citygirl |

„Nem létezik. Mindig meg kell alkudni. Ne várj csodát. Álomvilágban élsz?” Ezer olyan kifejezés, mely arra sarkalhatott itt az ideje felébredni és a realitásokhoz mérten létezni tovább. De nem, nem és nem! Ez biztos volt. Semmi más, de a tejesség és boldogság nélküli alku nem kell. Sem most, sem máskor. Akkor inkább választok egy rögös és magányos utat.

Aztán hirtelen jött és megtalált. Akkor mikor nem kerested, úgy ahogy álmodban sem gondoltad volna. A legnagyobb káosz kellős közepén ott volt és azt mondta, akar. Nem mást, engem. Olyannak, amilyen vagyok, úgy, ahogy létezem. Minden korábban felállított önszabályt felülírt. Győzött és lehengerelt. Szerelem.

Jól tudjuk milyen. Mikor jó, hogy van, neked, veled. Élvezed a közös pillanatokat, sokat mosolyogsz és repülsz az érzéssel. A szerelem mindenki jó ismerőse. Úszol az árral, az árban egy darabig, aztán hirtelen partra vet a folyam. Szerelem jött és megy. Szevasz tavasz, mindig csak ennyit jut.

De mi van akkor, amikor a teljesség érzése jön szembe? Mikor megvan Ő, és nem más. Akivel a világ kerek, akit mindig is vártál, egyszer csak megjelenik az úton. A világot tudod magadhoz ölelni, mert van, itt és most veled. A tejesség, ami alku nélkül is megjelenik, rád talál. Soha nem szabad a keresést, abbahagyni, az alkut megkötni addig, amíg másnap új nap virrad.

Nem tettem, nem tesszük, és vagy nekünk. Maradj is. Halkan súgom, remegem, rebegem és kérek: add meg nekem örökre!

CityGirl