Dance Trippin Mesék

2012 július 18. | Szerző: citygirl |

Hol volt, hol nem volt… Volt egy pici ország, nagy tavacskával, melynek partján terült el egy Zamárdi nevű helység, ahol minden évben fesztivált rendeztek. A fesztivál neve közismert rövidítésként, csak BS. Mi ehhez fogjuk tartani magunkat…

 

Területfoglalás a sátordzsungelben

Felpakolva, mindenre felkészülten nekivágtunk az igazi buli kalandnak. Fesztivál mércével mérve nem csekély korunk ellenére még valóban meglepő módon első évünket töltöttük a BS-en. Információ után kutatva falakba ütköztünk. Szép lassan szemenként kellett összeszedni a mindenhol félig informált fesztiválon dolgozó fiatalokból, hogy mi merre, hogyan. A helyzetet végül varázslatos és hihetetlen módon egy 16 éves fiú oldotta meg, aki a sátordzsungelben megmutatta nekünk a látszólag egyetlen szabad helyet. A fiúcskát -akit a rend kedvéért- nevezzük itt Walternek. Igen, így, mert ez olyan komolynak hangzik, épp olyan ellentétpár. Szóval a mi Walterünk egyedül tolta a fesztivált parányi kis sátrában, hajnalig bulizva, mindent magába halmozva kábító hangulatban. Megszerettem, ugyanakkor aggodalommal figyeltem gimnazista korú életét, ami számtalan iskolai tantárgyból történt bukás után nem épp a legjobb irányba vezet. Pedig tényleg egy szeretni való figura, aki megérdemelné az élettől a gazdag „ajándékokat”. Drága Walterom! Őszintén kívánom, hogy a benned rejlő sok szépség megtalálja a neki szánt utat.

 

Miss fiúk

Az első sokkhatást az ezerszer feltett kérdéssel való szembesülés okozta: HOL VAGYTOK IGAZI FÉRFIAK? Merre jártok? Elvesztetek? Pedig úgy kellenétek! Udvariasan, kedvesen, őszintén és meghatóan. Legfőképp pedig segítőkészen. Minden bizonnyal, ha összetalálkoztunk volna ezen a péntek délután, akkor a sátorállítás során megsérült ujjam megúszta volna, és most jobban menne a gépelés. Miss fiúk pá, igazi férfiak lépjetek elő, mert ez most már a ti terepetek!

A leégett has

Kánikula, meg nem szűnő hőség, izzadság cseppek és a hűs, fantasztikus víz. Magammal hoztalak. Fizikailag is. 🙂

Dance Trippin Forever

Gossip, David Guetta, Paul Kalkbrenner és végül, de nem utolsó sorban Carl Cox! Köszönjük nektek a fantasztikus dallamutazást. Titanium és Aaron vártalak benneteket nagyon és szerencsére megérkeztetek és persze a legjobbkor. Más világba repültünk, éreztük együtt, amit ti. A tömeg mozgott, az adrenalin összecsapott, testek-érintések találkoztak. Fantasztikus összetalálkozások lányokkal és fiúkkal, Angliából és a világ minden pontjáról. Képletesen oltottuk a tűzet, gyakorlatilag kerestük a SIM kártyát, megjártuk a magasságokat és még a sárba is belezuhantunk, mikor kellett. Tánc az esőben a legjobbal, a legjobb baráttal, aki valaha is létezett. Igen, ez kellene mindenkinek! FYI

Magyar valóság a hidegzuhany

Zsúfolt vonat, kialvatlan szemmel és a MÁV vasúttársaság, hatalmukkal játszó kalauzokkal. Kell-e IC jegy vagy sem? Hányszor játsszuk el ugyanazt a játékot? Miért kell olyan vonatot indítani, mely egyik része IC, a másik pedig nem? Miért nem jelölik meg jól látható módon, hogy ez IC jegyes, amaz pedig nem? És kérdem én, miért kell a kalauznak kiküldenie a folyosóra, hogy a székek több mint másfél órán át üresen álljanak? Csak azért, hogy jó napja legyen? Ezer meg ezer kérdés. Ez Mo. A megválaszolatlan kérdések hona.

 

BS téged azért így szeretünk! Dance Trippin.

CityGirl