Bemutatták. Láttam. Átjött.
A Nő nem tud tovább így létezni. Maga sem tudja miért, csak az érzés van: megfulladok! Nem tudok, nem akarok így élni. Legyen akármi is, nem megy. Megszületik az érzés, tudatosul a gondolat, aztán már csak néhány nehéz perc és megtörténik a tett. Összepakol, hátra sem néz és elmegy. Elmegy egy új világba, nem tudva, hogy mi vár rá. De az új- legyen akármi is- még mindig jobb, mint a jelen. A múlt meg régen nincs, vagy soha nem volt igazán az övé, legalábbis úgy nem, ahogy szeretne emlékezni.
Marad a Férfi. Fogalma sincs milyen egy nőnek, mi kell neki, mit érez. Észre sem veszi a rejtett jeleket, kimondott szavakat. Más világban él, a sajátjában, egymás mellett. Hiába minden szó, nem megy át. Pörög, röpül. Miközben a másik belehal, ő azt hiszi ez a tökéletes, az ideális. Más perspektíva. A Nő veszi észre, hozza meg a döntés, viszi ennek minden felelősségét. A Nő megy, a Férfi meg marad. Egyedül. Gyerekkel. Fogalma sincs semmiről. De tényleg, úgy általában. Ki is az ő gyereke, mit kell vele tenni, hogyan lehet vele élni. Vicces részletek sokasága mutatja be a szerencsétlen bénaságot, mely valahol megdöbbent. De mégis tudjuk- és ők is, a férfiak-, hogy tényleg így van, ha a Nő dönt és megy. Új helyzet, amivel nem lehet mit kezdeni. Az együttlét alatt elvesznek a dolgok és azok jelentőségei. Nincs kellő odafigyelés, elismerés, hiányzik a felismerés. Nevetünk, úgy, mint már rég. Mert vicces viszontlátni, hogy tényleg ilyen is tud lenni egy Férfi.
Aztán felnő! A helyzethez. Mert igazi Férfi, aki képes megoldást találni, szembe nézni az adott helyzettel. Nem menekül más karjaiba, nem akarja a könnyebb utat választani. Megoldja. Büszkék vagyunk rá, mert az, akin szerencsétlenségét látva, még néhány perce kajánul kacagtunk most megért. Megért az elismerésre. Bravó, bravó. Kellesz nekünk!
Nem tudjuk, hogy a Nővel mi történik. Nem látjuk az utat, ami megváltozatja. Nem nőközpontú a darab. A Férfit látjuk. Csak.
De minden bizonnyal ő is hosszú utat járt be. Az önmegismerésben, a saját maga megtalálásában. Nem sikerül tökéletesen, de a jó útra rálépett, ami sokáig vezet. Talán a csillagokhoz, másként, máshogy, mint rég. De ez nem is baj.
CityGirl
